Sophie-nak

A tiszt�son fekszem. Megint. Ahogy egy hete minden �jjel. Nem eml�kszem. Mondt�k.

Mellettem k�t �veg. Ahogy a sz�mhoz emelem a telit, �sszekoccan az �ressel. Lassan ez is ki�r�l.

Lassan.

 Mint �n.

Az �gb�l csak egy f�nyes foszl�ny l�tszik az �sszeborul� lombkoron�k k�zt. A csillagokat n�zem. Nem l�tom. Elnevezt�k �ket, m�g r�gen.

De mi�rt?

Mi �rtelme volt?

Tal�n, ha annyi, mint az �rzelmeknek adtak nevet. Megpecs�telt�k �ket.

D�h.

Szerelem.

Boldogs�g.

F�jdalom.

Csal�d�s.

�res szavak. Nem m�lt�k az �rz�sekhez. Semmitmond�ak. Jelent�ktelenek.

A boldogs�g nem azt juttatja eszembe, amit akkor �reztem, mikor veled voltam. Te pedig sosem gondolkodt�l a szerelem jelent�s�n. Mikor k�s�sben �r�ra rohant�l, �n elk�s�rtelek, egy gyors cs�kot adt�l, �s a tanterembe futva mosolyogva ki�ltottad: „szeretlek!”

�n pedig, k�b�n, �s ostob�n hittem neked. A szavaknak.

A te szavaidnak, amiknek - azt hittem - m�s a jelent�s�k, mint a t�meg szavainak.

T�vedtem.

Akkor j�ttem r�, mikor megl�ttalak vele. Ami bennem t�madt akkor, nem hasonl�tott a d�hre, vagy a f�jdalomra.

M�g csak k�ts�gbees�sre sem.

F�jt. Nem, nem a sz�vemben - ann�l rosszabb volt. A tagjaimban �reztem, a derekamban, a l�bamban. Minden lelassult. A sz�neket �s a hangokat �lesebben �rz�keltem. Sosem lesz m�r olyan, mint amilyen eddig volt.

Wilson azt mondta, igyak. J�t tesz.

�reztem, egy-k�t �r�ig. Azt�n teleh�nytam a h�l�t. Egy hete, minden este.

Megh�ztam az �veget.

Az els� este tomboltam. Nem eml�kszem. Mondt�k.

Felt�ntorogtam a parkb�l, �s �sszet�rtem. A klubhelyis�gben mindent �sszet�rtem.

Az egyik fotelban megtal�ltam egy k�nyvedet. A p�rna m�g meleg volt. V�gigh�ztam rajta az ujjam.

A kem�ny bor�t�r�l elt�ntettem a neved, �s hatalmas, izz� bet�ket v�stem bele.

KURVA

Nem lettem jobban t�le.

Kegyetlen�l r�szeg voltam. M�snap, mikor megtal�ltad a m�vem, megbotr�nkozt�l.

„Sosem hittem, hogy k�pes vagy ilyesmire.”

Ezt mondtad.

Nevettem.

A mondat v�szesen hasonl�tott a mugli szappanoper�k egy-egy epiz�dj�nak utols� szavaihoz. Semmit sem jelentett. M�r nem.

M�g aznap megkeresett az a f�reg. �sszevert, �s mindennek elmondott.

Nem �rdekelt, hiszen nem hiszek a szavak jelent�s�ben. M�r nem. A Sors fintora, hogy �pp miatta nem…

�res az �veg. Ez az �veg is.

Fel�lltam, �s az �veget l�b�lva a kast�ly fel� indultam.

Eleredt az es�.

�sszeszor�tottam a sz�m, �s behunytam a szemem.

Nem szabad.

A k�nny fontosabb, mint a v�r. Kevesebb. Nekem t�bbet mond, mit a szavak.

B�r a v�rem folyna…