A nap lassan elhom�lyosult, a felh�k el�be ker�ltek, s lassan eltakart�k, teret adva a kit�rni k�sz�l� viharnak. Egy n� �lt a hatalmas birtok h�ts� kertj�ben, r�zsabokrok k�z�tt. Tal�n nem is �rz�kelte az �g s�t�t�l�s�t, s a lassan hullani kezd� es�cseppeket.

Eml�kezett.

Eml�kezett a boldog percekre, azon kevesekre, amelyek egy�tt jutottak nekik. Arra a napra, mikor el�sz�r l�tta �t viszont iskol�s kora �ta, mikor l�tta megcsillanni ridegnek hitt szem�ben az aggodalmat, mikor megv�dte �t, felaj�nlva neki a h�z�t, a nagy besz�lget�seket, mikor az els� r�zs�t kapta t�le…

V�gigsim�tott az el�tte gy�kerez� t� cirmos szirmain.

Akkor m�g nem tudta.

� vir�got adott neki, olyasmit, ami sokat jelentett sz�m�ra s � nem �rtette ennek jelent�s�g�t. Nem vette �szre, tal�n nem akarta �szrevenni azt, ami m�r akkor is nyilv�nval� volt. Ez�rt volt ilyen kev�s idej�k egy�tt, az � vaks�ga miatt, ami�rt k�s�n ismerte fel a m�sik, �s a saj�t �rzelmeit.

M�r k�s�. Hi�ba b�nta, hi�ba hi�nyolta a sok elvesztegetett percet, hi�ba r�tta meg mag�t f�l�nks�g��rt, hi�ba…

K�ptelen volt rossz eml�ket felid�zni. Voltak vit�ik, de igazi, nagy veszeked�s�k csak egy. M�gsem �gy k�nyvelte el, mint egy rossz napot, vagy f�j� momentumot – hiszen a b�k�l�s sokkal szebb volt. Sok�ig kutatott gondolatai k�zt, de nem tal�lt rossz �rz�sekhez kapcsol�d� esem�nyeket.

A vir�g fej�r�l sz�r�ra vezette ujjait, s a t�visek nyom�n ujj�b�l kiserkent a v�r. Nem szisszent fel. Nem �rezte.

Ha � most itt lenne…

Megr�zta a fej�t. Nincs itt! Nem is lesz t�bbet. Egy �ve, ezen a napon ment el…

A boszork�ny zokogva h�zta fel mellkas�hoz t�rd�t, beletemetve arc�t, elrejt�zve ezzel minden �s mindenki el�l.

Akkor, hajnalban, azt mondta, visszaj�n. S � v�rt r�. Eg�sz �jszaka, azt�n m�g napokon kereszt�l, nem tudta pontosan megmondani, az id��rz�ke elveszett, szinte esz�t vette az aggodalom. A rem�ny m�g pisl�kolt, nem adta fel, pedig a sz�ve m�ly�n m�r tudta, v�ge.

„Visszaj�v�k. V�rj.”

Ezekkel a szavakkal ment el, ez volt az utols�, kedves�hez int�zett mondata.

Szaggatottan vette a leveg�t, �szre se vette, hogy tal�rja szinte le�zott r�la.

A h�ta m�g�l pukkan�st hallott. Felemelte a fej�t, hogy az �rkez� sz�ke f�rfi szem�be n�zzen. Az a karj�t ny�jtotta neki, s mikor � belekapaszkodott, h�zni kezdte a h�z fel�.

A n� megtorpant, visszafordult, s p�lc�ja egy suhint�s�val leszak�totta a vir�got.

Mire visszan�zett k�s�r�j�re, m�r annak arc�t is elbor�tott�k a k�nnyek.