Szerző: mudblood

Kategória: humor

Szereplők: Perselus Piton, Nymphadora Tonks

Befejezett: igen

Korhatár: korhatár nélkül

Kihívás: Hogyan csöpögjünk

Leírás: Nagyon csöpögős. Vigyázat, Piton rajongóknak nem ajánlom! :)

-----------

Tonks lélekszakadva rohant végig a Roxfort egyik pincefolyosóján.

Már csak tíz méter…

Öt…

Na, még pár lépés…

Lefékezett a szoba előtt, s halkan benyitott. Óvatosan, kalapáló szívvel csukta be maga után ajtót. Felnézett az előtte magasodó alakra, s boldogan vetette magát annak karjaiba.

Piton őszinte, boldog mosollyal ölelte magához a ziháló nőt. Eltartotta magától, hogy szerelme szemébe nézzen, s aggódva simított végig az arcán.

-         Azt hittem, valami baj történt, és már nem is jössz, egyetlenem – mondta, s apró csókokkal halmozta el piruló kedvesének arcát.

-         Ugyan – szólalt meg Tonks pajkos mosollyal – sosem hagynék ki egy találkát veled, kincsem!

-         Gyere – suttogta Piton a nő fülébe, hátulról átölelve – van számodra egy meglepetésem.

Tonks megborzongott az érintéstől, s szemében kíváncsiság villant.

-         Ki kell, hogy ábrándítsalak, nem láthatnak meg minket együtt – motyogta Perselus, és a pálcájáért nyúlt. Tonks szeme elkerekedett, nem ilyesfajta ajándékra számított.

-         Óh, édesem! Már nem tudok belőled kiábrándulni! Szeretlek, imádlak, szomjazom a csókodra, nem tudok nélküled élni! – suttogta kétségbeesetten a nő.

-         Jaj, kiscicám, ne aggódj, csak a kiábrándító bűbájt alkalmazom rajtad! – Nyugtatgatta választottját Piton, s megerősítésképpen forrón megcsókolta.

A nő megnyugodott, s boldogan vetette alá magát a varázslat kellemetlenségeinek.

Piton karon ragadta szerelmét, s kilépett az ajtón.

-         A szükség Szobájába viszlek. Jelentette büszkén a levegőnek – kívülről legalábbis így tűnhetett.

-         Jaj, te kis édes! Cukkerem, kismacim! – s a semmi boldogan borzolta össze a professzor haját – ami a rajta fellelhető zsír miatt úgy is maradt.

Boldogan ugrándozva (Perselus esetében érdekes hajzattal) indultak útjukra, s minden sarkon megálltak egy kicsit, hogy pár forró csókot váltsanak.

A fent említettek okánál fogva csak egy óra múlva értek fel a hetedik emeletre, de ezt ők cseppet sem bánták, hisz kellőképpen élvezték az utat.

Piton a Harrytől tanultak alapján háromszor elment a fal mellett, miközben erősen koncentrált.

Tonks ellágyult tekintettel figyelte szerelme tárgyának ténykedését. A harmadik megtett hossz után megjelent a falban a míves ajtó, s a türelmetlen nő rögtön lecsapott a kilincsre, s mohón benyitott a szobába.

Álmai netovábbja, maga a földi paradicsom tárult a szeme elé.

-         Játszótér! – Visította, s szeretője nyakába vetette magát – az este folyamán legalább nyolcadszor. Piton boldogan elmosolyodott, s beugrott az egyik hintába. Szerelme követte, s nem sokára önfeledten, kacarászva repültek az ég – vagy legalábbis a szoba plafonja – felé.

Az éjszaka folyamán kipróbáltak mindent, csúszdáztak, mászókáztak, s még függeszkedtek is egy kicsit.

Mikor mindketten fáradtan ültek a hirtelen ott termett rózsalugasban, Tonks szerelmes pillantással nézet Pitonra.

-         Ez volt életem legeslegszebb napja. Köszönöm, macikám! – s egy puszit adott a férfi arcára.

-         Nincs mit, egyetlen tubarózsám – susogta Piton, hogy az kedvesének nem csak az arc-, de a hajszínét is megváltoztatta.

Az este méltó befejezése képpen forró csókban egyesültek, s boldogan összebújva nézték meg együtt a romantikus napfelkeltét.