Szerző: mudblood

Kategória: humor

Szereplők: Perselus Piton

Befejezett: igen

Korhatár: korhatár nélkül

Kihívás: Hajmosás Hadművelet

Leírás: Piton fontos döntést hoz :)

------------------------------

Hajmeresztő gondolatok

 Perselus Piton idegesen járkált fel-alá roxforti pincelakosztályának nappalijában.

Aztán leült.

Aztán újra felállt, és kezdte az egészet előröl. Gyors léptekkel a fürdőszobába viharzott, megállt a tükör előtt, és a rá visszanéző Pitont kezdte fixírozni.

Fakó arc. Horgas orr. Hosszú, zsíros haj. Na igen. A Zsíros Haj. - Most meg mit bámulsz? – mordult rá a tükörképére. „Kezdek megőrülni.” – gondolta. Nem is sejtette, hogy milyen közel áll az igazsághoz. Na de mindegy, nem ez itt a lényeg.

Tehát Pitonunk visszatrappolt a nappalijába, és újra ledobta magát a fotelébe. „Meg kell tennem – győzködte magát – a kor halad, a hippistílus már nem menő. Bár… akkor régen sem az volt a lényeg, hogy zsíros legyen. De nem is zavart senkit. Hosszú volt, szóval nem kötöttek bele… de most már… ideje beújítani.”

Döntött.

 Felpattant, és átsietett a bájitallaborjába. Gyors mozdulatokkal elővette a szükséges hozzávalókat, és tüzet gyújtott egy hatalmas üst alá. Már épp lecsavarta a „porított gőtefog” feliratú üvegcse tetejét, mikor hirtelen megállt a mozdulat közben.

Nos igen, erre még nem is gondolt: „Mi lesz az imázsommal?” Ez bizony komoly morfondírozást igénylő feltevés. Kedvenc bájitaltantanárunk elméjében ijesztő gyorsasággal cikáztak a gondolatok (na, nem mintha beleláthatnák a fejébe, a világért sem, ezt az arckifejezéséből szűrtük le).

„Nyilván való, hogy ez a megjelenésemhez tartozik. A Griffendélesek biztos nem félnének már tőlem. Mi lenne így velem? És az az idegesítő Potter, és a két barátja is, mit szólna? És ez mégis miért érdekel engem?!” – erre aztán tényleg megijedt.

 Sietve elpakolta az eszközeit, és „Ki kell vernem a fejemből ezt a képtelen ötletet” címszó alatt lefeküdt aludni.

 **

 Másnap reggel kicsit remegő kézzel, de szokásos hideg arckifejezéssel csukta be maga után szobájának ajtaját.

 Elindult a hideg pincefolyosón, és direkt megrémisztett a tekintetével pár elsőévest – akik viszont, mikor (egy nagy esés után) alaposabban is szemügyre vették, hitetlenkedve néztek össze. És bizony ugyan ez történt Perselusunkkal a Nagyteremben, sőt, az összes óráján. Diákjai megbámulták, sőt – bár ezt ő biztosan nem vette észre – nőnemű tanítványai közül sokan még utána is fordultak.

Aznap este a lányok körében mind a négy klubhelyiségben legalább egyszer elhangzott az „ó, az a hanyag elegancia, az az illat” témájú mondat. Nos, igen, a Bájitalok Mestere miután tegnap este lefeküdt, két perc múlva fel is kelt, először a laborjában tett-vett, aztán a fürdőszobába ment, végül visszafeküdt, bár kicsit nyugtalanul aludt.

 Megérte. Az elismerő szavak és pillantások tényleg neki szóltak. Mert most megtette. Megtette azt, amit már régen meg kellett volna tennie. Perselus Piton megmosta a haját.